Régi idők óta lakott terület. Az Olt szeli ketté. Elnevezését Szent István első magyar királyról kapta. A falu első említése az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékben szerepel. Ezt követő években nincsenek feljegyzések egészen az erdélyi fejedelemség megalakulásáig (1542). Régen malomkövet termeltek, volt papirosmalma, fűrészgyára (a vasút mentén), cserépgyára, (a Nagyos-patakától délre), gyapjúfésülője, többen szekerességgel foglalkoztak. Napjainkban itt palackozzák a Hargita Gyöngye (Perla Harghitei) ásványvizet. Ez a gyár munkalehetőséget biztosít a helyi és környező falvak lakóinak. A falu egyedülállóan gazdag borvízforrásokban. A többi településhez hasonlóan itt is műemlékként tartják számon, a római katolikus templomot, mely több kor stílusjegyeit is őrzi.

A jelenlegi templomot a 15. században építették, gótikus stílusban, majd 1759 és 1773 között bővítették, magasították. 1790-ben barokk előcsarnokot, 1901-ban oldalkápolnát építettek hozzá. Azonban a templom nyugati bejáratát övező köríves hornyolt kőajtó-keret és a kápolnában található kőkeresztelőkút a 13. századi templom maradványai. A falu temetőjében található a barokk stílusú Úr-kápolna, mely építésének ideje ismeretlen. A kőajtókeret már gótikus jegyeket őriz, melybe bevésték az 1528-as évszámot. A templom előtti téren áll egy 1775-ben állított emlékmű, melyet valószínűleg egy újabb pestis járvány elkerülése végett állítottak; a két világégés csíkszentkirályi hősi halottjainak emlékműve (1971); Szent István egész alakos szobra (2001); az Andrássy család tiszteletére állított emlékmű (2002). A falu határában, az Olt szűk völgye felett, a Háromtetej nevű dombon látható az Andrássyak ősi várkastélyának romjai. Községközpont, melyhez közigazgatásilag Büdősfürdő egy része tartozik.

GPS koordináta: 46°18′04″N 25°48′09″E