Nagy kiterjedésű település. Nevét Szent István király elsőszülött fiának, Szent Imre herceg tiszteletére kapta. Ősidők óta lakott a terület, melyet bizonyít a Zöldfák nevű területen talált nyomok a 3. és 6. századokból. Feljegyzések szerint (Dr. Jancsó Benedek és Vofkori László) már a 13. században, román stílusban épített temploma volt. A ma látható templomot 1776-ban barokk stílusban építették, de számos korábbi, gótikus (15., 16. századi) maradványokat is őriz. A 15. század végén készülhetett a szárnyas oltár és az ebből fennmaradt táblaképek (10 jelenetet tartalmaznak), a táblakép-festészet legkorábbi emlékeit őrzik. A táblaképek kompozíciója többnyire Schongauer rézmetszeteinek felhasználásával készült és a Richter házaspárnak köszönhetően 1970-ben kerültek restaurálásra. A templom egy másik értéke a „Fogadalmi kép” olajfestmény, melyet 1767-ben Stephanus Antal festett.

A falu egyik műemléke, mely szerepelnek a Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében, a Szent Margit–kápolna – az Olttól nyugatra, mely építésének ideje ismeretlen. Falképei feltehetően már a 14. századból valók. Másik műemléképület a Henter kúria, mely számos történelmi esemény színhelye. A Henter bárók építették 1713-ban, mely barokk-reneszánsz stílusjegyeket őriz. Műemlékként jegyzett épület, az 1878-ban épült, Szakács Menyhért tulajdonában lévő vízimalom és ványoló (267. házszám). Közigazgatásilag hozzátartozik a szentimrei Büdösfördő vagy Szentimrefürdő egy része, ahol ritkamód sok borvízforrást és kénes gázkiömlést találunk. Az itt kialakított mofettákat gyógyászati célokra használják.

GPS koordináta: 46°15′42″N 25°47′48″E