Földrajzi jellemzése:
Csíkszentimre az Alcsíki-medence bal oldalán, a Déli-Hargita alatt helyezkedik el. Csíkszentimre 11 km-re délre található Csíkszeredától. A 12-es országos úton haladva, a csíkszentkirályi letérő után a 123-as megyei úton lehet megközelíteni a települést. Vasútállomása is van a községnek. A községet az Olt folyó észak-dél irányban szeli át, és osztja két nagy részre: Bedecs van a jobb parton (a főút mentén), és Oltelve a bal parton (Olton túli részek). Oltelve több részből áll: a főút mentén (Csíkszentkirály felől) van Felszeg; Sándorszeg már a főútról letérve folytatódik, összekötve Felszeget, Alszeg és Pálszeg falurészekkel. Csíkszentimre folyóvizei: a Rege pataka a Tiva patakával Felszegen, Bánya pataka és Kövesárok pataka Pálszegen és Sándorszegen, míg Vermet pataka Alszegen folyik, és Konc pataka a bedecsi részen – az Olt vízgyűjtő területéhez tartoznak.Történelme: A Csíkszentimre területén előkerült legrégebbi régészeti lelet egy, a neolitikumból maradt balta, melyet Sándorszegen találtak. Bronzkori és vaskori leleteket több helyen is találtak a régészek: Kishegynél, Zöldfáknál, a Henter-kúria környékén, valamint Somotnál. A i.e. IV. századig dák, kárp és gót törzsek váltották egymást hosszabb-rövidebb ideig. A kora- és késő középkori település feltételezhetően a mai falu helyén/alatt feküdhetett. Előkerültek 14. századi leletek is a vasútállomás környékén, és az orvosi rendelő előtt. Ennek azért is van jelentősége, mivel a település nem szerepel az 1333-1335-ös pápai tizedjegyzékben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehetett már akkor is itt település, csak azt, hogy nem volt egyházas, templomos falu. A település 14. századi létére utalnak a település mellett, a Vermend pataktól délre, a mezőben magányosan álló Margit kápolna falfestményei is, melyek a 14. században készültek. Ez is azt mutatja, hogy ha nem is volt egyházas falu, a településben az egyházi életnek így kézzel fogható nyoma is maradt a 14. századból. Írásos emlékekben a falu az 1567-es 25 dénáros adóösszeírás jegyzékében jelent meg először. Itt külön szerepel Bedechij (Bedecs) 26 kapuval, és Zent Emreh (Szentimre) 30 kapuval. Azt hogy hány háztartás tartozott egy portához/egy kapuhoz nehéz lenne megállapítani, de az biztos, hogy a porták számánál jóval nagyobb volt a népesség a településen. Ebben a jegyzékben az 1333-35-ös öszszeírás 17 településével szemben, már 54 csíki falu szerepel. Érdekes tény, hogy Csíkszentimre a középkor folyamán két különálló részként jelenik meg: Bedecs és Szentimre részekkel. A Szentimre rész magába foglalta Oltelvét – az Olton túli szegeket, tízeseket: Felszeget, Sándorszeget, Alszeget és Pálszeget, melyek még ma is viselik e tízesneveket.
Történelmi emlékművek: Római katolikus templom műemlékegyüttese, 18. század; Kőkeresztes emlékoszlop, 18. század; Szent Margit római katolikus kápolna, 14. század; Henter-kúria műemlékegyüttes, 17-19. század.Forrás: Útikönyv, Csíkszentimre Polgármesteri Hivatala.
Bánya-patak feje rezervátum (2.459.)
A Bánya-patak feje egy vegyes, geológiai és botanikai rezervátum, mely 2 km-re fekszik a csíkszentimrei Büdösfürdőtől délre, Csíkszentimre község területén. A rezervátum 10 hektáron terül el, 1100-1200 m tengerszint feletti magasságon. Itt erős posztvulkanikus tevékenység észlelhető, melynek megnyilvánulása a nagy mennyiségű szén-dioxid gáz és borvíz, ami a felszínre tör. Már az 1770-es években Bánya-patak fejében híres borvízfürdő, majd a 18–19. században higanyérc bánya volt. A völgy végig tele van borvizekkel, ha elég figyelmesek vagyunk, itt-ott még fellelhetjük a bányaszájakat. A völgy fejében van egy láp, melynek tipikus növényfajai megtalálhatóak: hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum), lápi sás (Carex davalliana), foltos ujjaskosbor (Dactylorhiza maculata), mocsári nőszőfű (Epipactis palustris). A felszínre törő széndioxid egy halálos csapda is lehet madarak, kisemlősök és rovarok számára. A közeli erdei utak tócsái szaporodóhelyet biztosítanak a környék védett kétéltűi számára: alpesi gőte (Mesotriton alpestris), kárpáti gőte (Lissotriton montandoni) és sárgahasú unka (Bombina variegata).
Büdös-láp – Csíkszentimre (2.475.)
A csíkszentimrei Büdös-lápot 1955-ben nyilvánították növénytani rezervátummá a Román Akadémia javaslatára, területe 3 ha. A hideg és mérsékelten savas ásványvizeknek köszönhetően a láp területén egy élőhely mozaik alakult ki, amely magába foglalja mindhárom láptípust: eutróf, mezotróf és oligotróf. A láp legnagyobb része oligo-mezotróf (tápanyagban szegény), amelyen tőzegmohával (Sphagnum sp.) benőtt ritka lucfenyves található. A mofetták felől érkező
ásványvizek által áztatott terület eutróf (tápanyagban gazdag), amelyet sűrűn ellep a csőrös sás (Carex rostrata) és a töviskés sás (Carex stellulata). A felszínt borító növénytakaró alatt tőzegképződés zajlik. Az évente termelődő elhalt növényi maradványok nagy része víz alá kerül, és így az oxigéntől elzárva nem bomlik le, felhalmozódik, amely révén nagy víztartalmú, kevésbé szenesedett szerves anyag, a tőzeg képződik.
Szöveg: Demeter László
Fotók: Balázs Enikő, Demeter László, Máthé István, ACCENT GÖSZ.
A pihenő távolsága Csíkszentimrétől: 4,7 km (a főúttól).
Menetidő a pihenőig: 20-30 perc séta.
Az ott töltött idő: turistától/csoporttól függ, általában 20-30 perc.
