A régi Olt folyó

A szabályozás és lecsapolás kezdete

„Sokan beismerik a szabályozás szükségességét és idejének elérkezését, mások meg abban a hiedelemben vannak, hogy a szabályozás által a rétségek lecsapolódván, nagyobbat veszítenek termőerejük és képességükből s nagyobb veszteséget okoznak, mint az áradások…, a tapasztalat meg fogja mondani, mi lett volna jobb…
Az Olt szabályozás munkálata 1892. év tavaszán az Alvégtől fölfelé irányítva megkezdődött. A munkálatok valóban méreg drágába kerültek s igazán kérdés marad, hogy a kiásott új Olt meder fogja-e annyira mérsékelni az áradat által okozott károkat, amennyire a befektetett nagy költségek, a közönség méltó várakozása kamatok fejében azt jogosan elvárják? A szép elmélet a gyakorlatban alig fog beválni, mert az 1893. és 95. évi árvizek lefolyását igen kevéssel siettette elé az új Olt meder. Aztán (pl. a szentkirályi határon) az új Olt mederrel a vadvizek levezetése sem sikerült, mert nem jó helyen húzatott az új vonal s így a vadvizek levezetése csak új árkok és új költségekkel fog eléretni. A lecsapolás miatt már az 1894. év nyarán nagy mértékben beállott szárazság s ez által okozott károknak, szénahiánynak az öntözők röktöni beállítása által nem sürgölődik elejét venni: az egész Olt szabályozás káros kísérletezéssé silányul…, azonban abban a hitben vagyunk, hogy az Olt szabályozás eszméjében táplált reményünk (habár a kivitelt kevésbé mondhatjuk sikerültnek), nem fog meghíúsulni, hanem a szabályozás az Olt okszerűbb kihasználásának bevezető korszakát fogja képezni…”

Vitos, M. (1894): Csíkmegyei füzetek. Adatok Csíkmegye leírásához és történetéhez. Györgyjakab Márton. Csíkszereda

Az ártér a folyószabályozás után

A folyók tavaszi áradása annyira természetes jelenség, hogy rengeteg élőlény alkalmazkodott hozzá, és használja saját javára: szaporodásra, táplálkozásra és terjeszkedésre. Az áradás során két nagyon eltérő élőhely kerül kapcsolatba: az állandó mozgásban levő, hűvös, viszonylag oxigéndús és tápanyagszegény folyó, és az őt szegélyező melegebb és tápanyagdús állóvizek. Az állóvizek esetében a mélység és a talajvíz szintje meghatározza azt, hogy milyen gyakran és gyorsan száradnak ki. A tartósabb vizek biztonságot jelentenek a hosszú életű vízhez kötött fajok számára, mint pl. a halak. A sekély vizek viszont maguk az Élet paradicsomai: a fény teljesen átjárja őket, nagy a felszínük és ezért viszonylag szellősek, nagy felületen érintkeznek a levegővel, és melegek. Az ilyen sekély vizekben tavasszal pezseg az élet: szabadon élő baktériumok, algák, gerinctelenek milliói izegnek mozognak, nőnek, és belőlük táplálkozik a többi nagyobb testű élőlény: halak, kétéltűek, madarak és emlősök. A halak és kétéltűek számára a sekély ártéri tócsák valóságos bölcsőt jelentenek: az ivadékok, lárvák, porontyok itt tudnak leggyorsabban növekedni. A sekély ártéri tócsák előbb- utóbb kiszáradnak. A hosszú életű fajok (elsősorban halak) számára tehát fontos, hogy időről időre összeköttetésbe kerüljenek a folyóval, az áradások révén. A jellegzetes sekélyvízi gerinctelenek vagy tudnak repülni, vagy a száraz időszakban inaktív állapotba kerülnek, betokozódnak (pl. úszó kandicsok) vagy tartóspetéket (kerekesférgek, ágascsápú rákok, levéllábú rákok, lebegőkandicsok) hoznak létre. Ezek az élőlények petebankot alakítanak ki az ártér mélyedéseiben, hasonlóan a növényi magbankokhoz. Az Olt szabályozása majdnem teljesen megszüntette a folyó és az ártér közötti kapcsolatot. A folyó maga 40%-kal (majdnem felére) rövidült, a talajvízszint egy méterrel csökkent, az ártéri vizes területek kiterjedése 80%-kal csökkent és vizes periódusuk kevesebb, mint felére rövidült. Az alcsíki ártéri élővilágnak mára csak a töredéke maradt. Ez is csodálatos, de az igazi az a folyószabályozás előtti kép volt. A jelen és jövő nemzedékek feladata olyan megoldásokat találni, hogy a természet is működőképes állapotban legyen és az emberi használat is megvalósulhasson.

Az újraéledt holtág

2014 őszén elkezdődött a Csíkszentsimon mellett lévő régi Olt folyómedrének a restaurálása. Ennek első lépése a feltöltődött meder kikotrása és a kikotort földmennyiség eltávolítása volt. Ezt követte a víz átfolyásának biztosítása. Mesterséges madárodúkat készítettünk és helyeztünk ki a helyi iskola Junior Ranger csapatával a környék madarai számára. Ezt követően fűzfákat és égerfákat ültettünk a partokra és a meglévő fák törzseit körbe kerítettük dróthálóval, hogy a hódok ne döntsék ki azokat. Az évek során összegyűlt szemetet a partokról összegyűjtöttük és eltávolítottuk. A partokra padokat tettünk, valamint kaszáljuk. A holtág és környéke kartbantartása folyamatos tevékenység, melyhez a helyi lakosság segítségét is szívesen fogadjuk, hisz a csíkszentsimoni holtág számukra éledt újra.

A régi Olt folyó – tematikus tanösvény
A tanösvény hossza: 600 m (a főúttól)
Az ott töltött idő: turistától/csoporttól függ, általában 20-30 perc.